Szúnyogok az Édenkertben

Szuhanics Albert: Szúnyogok az Édenkertben

Jól megcsípett egy nagy szúnyog,
kérdést intéztem az Úrhoz;
mi volt célja, miért tette,
hogy e rovart teremtette?

Hagyta volna soha`napra,
s megpihenvén hetednapra,
sutba vágná eme tervet,
s vérszívóját az embernek.

Ámde elébb lett a túzok,
a denevér és a szúnyog,
csak eztán lőn, Ádám, Éva,
rég tombolt a szúnyog-éra.

Mikor Ádám teremtetett,
máris reá vetemedett
harminchárom szúnyog atya,
kellett volna rá egy gatya.

Így hát Éva alig lett meg,
fogtak egy-egy falevelet,
betakarni szemérmüket,
hogy a szúnyog ne csípje meg.

Úgy látszott, hogy megnyílt szemük,
s tudással telt meg a fejük,
mert a tiltott fáról ettek,
pedig ilyet ők nem tettek!

Csak a fügefa levelét,
hamvas ölük elé tevék,
hogy a szúnyog ne csípje meg
az ő nemes szerveiket...

Debrecen, 2012. július 20.