Szúnyogtánc

Szabó Aida: Szúnyogtánc

Szürke az ég, esik, esik,
esőcseppje körbe kering.
Tócsa kerül, sár meg terül,
lábadon a bocskor merül.

Sóhajod ajkad ellepi,
kalucsnid is vízzel teli.
Ereszen az eső megül,
esernyő is előkerül.

Fenn a felhő nem heverész
orrodon szúnyog heherész.
Füledbe zümmög, döngicsél,
ágyikódba is elkísér.

Vérszívóknak hada kerít,
alakodat célba veszik:
csípés dudora egyre nő
ha vakarod ? mérgesedő.

Jár a kezed, jár a lábad
csapod fejed, csapod hátad,
ütnéd agyon, de nincs agya,
így a maflást térded kapja.

Ugrabugrálsz, bokád rázod,
körbe-körbe figurázod.
Hopsza-hopsza szúnyogtánca,
embervér lesz uzsonnára!

Szúnyogcsárdás hej e-huja,
ez már az embernép búja.
Mocsár mélyén szól a nádsíp,
tündérrózsa álmot áhít.

Hahotázó békalencsék
felverik az este csendjét.
Szúnyogbölcsők ringatóznak,
szúnyoglárvák dagonyáznak.

Sápít az apró kacsanép
csöpp szájuk enni-inni kér.
Zümmög már a násznép bálba,
a Hold sárgás karéjába?.

Lányok dobják a keszkenőt,
tücskök húzzák a perdülőt.
Hopsza-hopsza szúnyogtánca,
nosza-nosza szaporázza.

Békasereg szája tátva:
mennyi szárnyas, vacsorára!
Szemük guvad, hasuk telik,
elvannak vele reggelig.

2010. július