A Csíplek! Alapítvány kizárólagos támogatója az eredményes szúnyogmentesség magyarországi megvalósítója, a NO MOSQUITO Kft.

Keresés

Miért nem használnak csak biológiai Bti-módszert, ha az olyan szuper?

Jó a kérdés ..., én se értem miért szórják egyesek a levegőbe a pénzt légi járművekről, amivel önmagukat is és a természetet is károsítják. Talán, mert hiányosak az ismereteik, és el nem tudják képzelni a szúnyogok elleni védekezést másképp, mint légi járművekkel.

A biológiai módszer eredményes, környezetbarát, és helyesen kivitelezve olcsóbb is, mint a biológiai módszer, csak az alkalmazása munkaigényesebb, jóval egyszerűbb az idegméreg alapú vegyszert kipermetezni. Az eredményes alkalmazáshoz nélkülözhetetlen egy két-három éves szakértői elővizsgálat. Nem is értem, miért nem tudott elterjedni ez a módszer. Talán azért mert munkaigényesebb, és szakértelmet igényel?

Az árvízi-szúnyogok (Aedes fajok) tenyészővizei jól meghatározhatóak. Érdemes kora tavasztól figyelni a megjelenésüket, és a fejlődésüket, mert ha az első generáció ártalmatlanításáról lekésünk, akkor a kifejlődő repülő alakok petéikkel mindig fognak gondoskodni újabb generációkról.
A vízfelszínre petéző (Culex, Anopheles...) fajok ellen már jóval nehezebb biológiai módszerrel védekezni, de ez se lehetetlen. Mivel a szúnyogok fejlődésére alkalmas vízfelületek nagy része magánterületeken helyezkedik el, ezért szükséges a lakosság felvilágosítása a kezelési módszerről, és persze a társadalmi összefogás.

A Bti-módszer esetében a szúnyoglárvák tenyészővizeibe kell eljuttatni a toxikus anyagot, amit a szúnyoglárvák táplálékként fogyasztanak el. Valamennyi vízben élő élőlény elfogyasztja, de hatásmechanizmusánál fogva a csípőszúnyoglárvákat elpusztítja.
(Többen összekeverik a piros színű élővizekben tekergő árvaszúnyog-lárvákat, a valódi csípőszúnyog-lárvákkal. Ellenük a biológiai módszer a csípőszúnyogok ellen előírt dózisban hatástalan, és felesleges, de egy tapasztalt entomológus könnyen kiküszöbölheti ezt a tévedést.)
Rovartani szakértőre azért is szükség van, hogy felismerje a szúnyoglárvákat (a csípőszúnyogfajok azonosítása azért is fontos, mert nem minden faj támadja az embert), meghatározza az érzékeny állapotukat, és eldöntse, hogy gazdaságos-e a biológiai védekezés.
(A környezettudatos szúnyoggyérítésnél a cégünk munkatársai aktívan részt vettek a terepi munkákban. Fa-akadályokat szétfűrészeltek, kihúzatták a mederből, a tereprendezésnél mindenhol ott voltak, ahol sürgősen kellett kezelni, vagy nagyon kicsi volt a tenyészővíz, ott személyesen háti-permetezővel permeteztek.)

1964-előtt csak földi módszerek léteztek, az 1963-as kiadású "Mihályi Ferenc-Gulyás Magdolna: Magyarország csípő szúnyogjai" című könyv is csak földi tenyészőhely kezeléseket mutat be. (Az már más kérdés, hogy a DDT-t isteníti a könyv, hiszen a DDT-nek csak 1968-ban tiltották meg az alkalmazását). 1964-ben kezdték el a légi-kémiai szúnyogirtást Magyarországon, s ma már sokan elképzelhetetlennek tartják a szúnyogirtást repülőhang nélkül... sok esetben az se baj, ha... (ezt hagyjuk)

 

A légi-kémiai szúnyogirtásnál nem kellett mást tenni, csak a szúnyogártalom kialakulása után bevetni a szúnyogbombázót, és nézni, ahogy elpusztul a rovarvilág nagy része. Majd jött a hír a biológiai módszerről. Persze sokan azonnal átvették a módszert, próbálták ugyanúgy kezelni a dolgot, mint a kémiai szúnyoggyérítés esetében. Repülőgépről szórják azokra a pici helyekre, ahol a csípőszúnyoglárvák élnek... no  és persze egy részük növényzettel fedett, ilyen helyeken a szakirodalom szerint akár 100%-os is lehet az "applikációs veszteség", vagyis a kiszórt készítmény egyáltalán nem, vagy nagyon kis mértékben találkozik a táplálkozó csípőszúnyog lárvákkal.