Sokan szeretnék a fertőzést a szúnyogok, szúnyogosok rovására írni, de a jelenleg alkalmazott szerek öt nagyságrenddel kevésbé hatásosak a melegvérű emlősökre. Ez az érték azonos testtömeg esetén igaz, vagyis még meg kell szorozni az "ember/szúnyog" testsúly hányadossal.
A szúnyogellenes szer emberekre gyakorolt ártalmától nagyobb a realitása, hogy a globális felmelegedés hatására hazánkba bevándorló újabb szúnyogfajok, újabb betegségeket is fognak elterjeszteni. Az is valószínű, hogy az új betegségek ellen az itt élő emberekben nincs meg a védekező mechanizmus, ezért az új betegségek erősebb tüneteket okozhatnak, mint jelenlegi hazájukban. Lehetséges például a maláriaszúnyogok (Anopheles), és az általuk terjesztett betegségek megjelenése.
Ijesztő csípésnyom származhat még kevéssé ismert vérszívó rovartól is (pl.púposszúnyog). A púposszúnyog v. cseszle a Maros-menti területeken nagy árvizeket követően szokott megjelenni (pl. 2000-, 2006-os árvíz), mikor lárvája a gyors folyású patakokból a Maroson keresztül eljut akár Szegedre is (A púposszúnyogok lárvái hegyi patakok oxigéndús vizeiben fejlődnek).
De találkoztam már olyan feltevéssel is, miszerint a biológiai lárvairtáskor a vízbe jutó méreganyag fertőzi meg a szúnyogok szívókáját. A repülő szúnyog a teljes átalakulás után úgy hagyja el a bábbőrt, hogy a szívókája nem is érintkezik a vízzel, s utána se mártja bele a szívókáját a vízbe (pl. ivásra...). Tulajdonképpen csak lárvastádiumban érintkezik táplálék formájában a Bti-toxinnal, és ha nem pusztulna bele, akkor emésztőenzimei lebontanák a méreganyagot.
Ezért is meggondolatlan ez a szolnoki állítás, miszerint: "Rengeteg olyan víz, pocsolya van, amely már úgymond elposhadt, fertőzött, és sajnos a csípések során a szúnyog közvetíti az innen származó baktériumokat. Ezek bejutnak az ember szervezetébe, emiatt alakulhatnak ki ezek a nagy vörös foltok. A vegyszernek semmi köze nincs tehát hozzá"